A BRG GYÁR TÖRTÉNETE (1953–2003)
A Vörös Szikra Gyár megalapítása és első évei
Az alapító okirat szerint a vállalat feladata különböző teljesítményű rádióadó-berendezések, mikrohullámú készülékek és ipari nagyfrekvenciás berendezések gyártása volt. A gyár számára kezdetben ideiglenes budapesti telephelyet jelöltek ki.
A vállalat megszervezése a Magyar Adócsőgyár keretein belül kezdődött meg. A termelés 1953 első felében a Béke tér 3. szám alatt található, rossz állapotú kisüzemben indult el. A vállalat később Óbudára költözött, és Vörös Szikra Gyár néven működött tovább.
A gyár első, 1955-ben forgalomba került magnetofonja a Mambó nevet kapta. A készülék elnevezése a Vörös Szikra Gyár korai időszakának egyik legismertebb emlékévé vált.
A Vörös Szikra Gyár önállósága nem bizonyult tartósnak. A vállalatot 1956. január 1-jével mint önálló gazdasági szervezetet megszüntették, majd közel egy éven keresztül a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár „V” gyáregységeként működött tovább.
A BRG önállósodása és műszaki fejlődése
A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár szervezetébe történő beolvasztás nem hozta meg a várt eredményeket. A Kohó- és Gépipari Minisztérium, valamint a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár ezért 1956 végén kezdeményezte a vállalat újbóli önállósítását.
A folyamat eredményeként a céget 1959. január 1-jétől Budapesti Rádiótechnikai Gyár, röviden BRG néven ismét önálló vállalattá szervezték.
A vállalat tevékenységi köre
Az új vállalat tevékenységi köre az alapító okirat szerint a következő fő termékcsoportokra terjedt ki:
- rádióadó- és ipari nagyfrekvenciás berendezések 5 kW teljesítményig;
- URH adó-vevő berendezések;
- magnetofonok;
- hajózási elektromos berendezések.
A BRG ezekben a termékcsoportokban intenzív fejlesztési munkába kezdett. Saját kutatási és műszaki fejlesztési tevékenysége mellett külföldi licencek megvásárlásával is igyekezett megközelíteni a nemzetközi műszaki színvonalat.
A vállalat a Kohó- és Gépipari Minisztérium Híradástechnikai Igazgatóságának egyik meghatározó üzemévé vált. A BRG gyakran kapott különleges, gyors megoldást igénylő feladatokat, amelyek teljesítéséhez jelentős műszaki és gyártási felkészültségre volt szükség.
Kiemelt fejlesztések és megbízások
A vállalat egyik különleges feladata az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon aranyéremmel elismert ionoszféra-kutató berendezés gyártásának gyors megszervezése volt.
A BRG 1959-ben, az ipari profilrendezés során, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyártól átvette az URH műsorszóró adóberendezések gyártási profilját is. Az átvételhez szovjet és jugoszláv szállítási kötelezettségek teljesítése kapcsolódott.
Ezek a feladatok hozzájárultak ahhoz, hogy a vállalat a magyar híradástechnikai ipar egyik fontos fejlesztő- és gyártóközpontjává váljon.
A számítástechnikai profil megszületése
A BRG hagyományos tevékenységének egyik meghatározó területe a mágneses jelrögzítő berendezések fejlesztése és gyártása volt. Az ezen a területen megszerzett műszaki tapasztalatok később lehetővé tették, hogy a vállalat a számítástechnikai perifériák piacán is megjelenjen.
A vállalat olyan számítástechnikai perifériák fejlesztését kezdte meg, amelyek műszaki felépítése kapcsolódott a mágneses jelrögzítésben már megszerzett ismeretekhez és gyártási tapasztalatokhoz.
Mágneskazettás adatgyűjtők és adatrögzítők
Az új termékcsoporton belül a mágneskazettás adatgyűjtő és adatrögzítő perifériák bizonyultak a legígéretesebbnek. Fejlesztésük, majd az 1970-es évek elején megkezdett sorozatgyártásuk révén létrejött a BRG negyedik meghatározó termelési profilja, a számítástechnikai berendezések gyártása.
A számítástechnikai termékek exportját – a vállalat egyéb mágnesszalagos gyártmányaihoz hasonlóan – a Videoton Ipari Külkereskedelmi Részvénytársaság bonyolította. A BRG erre a termékcsoportra is önálló exportjogot kapott.
A számítástechnikai profil létrehozása nemcsak a termékpaletta bővítését jelentette, hanem új fejlesztési, gyártási és külkereskedelmi lehetőségeket is teremtett a vállalat számára.
A vidéki gyáregységek és a BRG fénykora
A számítástechnikai profil bővítése új termelőterületeket és megfelelően képzett munkaerőt igényelt. A budapesti telephely tehermentesítése érdekében ezért újabb vidéki gyáregység létesítéséről döntöttek.
Az új üzem feladatául az URH-rádiótelefonok és rádióhálózati berendezések gyártását jelölték ki. Ezzel a vállalat lehetőséget teremtett arra, hogy a budapesti telephelyen nagyobb kapacitás szabaduljon fel az új számítástechnikai termékek fejlesztésére és előállítására.
A salgótarjáni gyáregység létrehozása
A salgótarjáni termelés kezdetben ideiglenes körülmények között, egy helyi kultúrház színház- és mozitermében indult meg. A főként nőkből álló, betanított dolgozói állomány először az URH-rádiótelefonok egyszerűbb alkatrészeit és szerelvényeit készítette.
A BRG 1969-ben kezdte meg a salgótarjáni gyárberuházást. A fejlesztés első szakaszának befejezése után, 1972 novemberében nyílt meg a vállalat korszerű vidéki gyáregysége.
Az új üzem az URH-rádiótelefonok és rádióhálózati berendezések zárt ciklusú gyártására rendezkedett be. A gyáregység gép- és műszerellátottsága lehetővé tette a növekvő mennyiségű megrendelések teljesítését, valamint a termelési folyamatok korszerű megszervezését.
A salgótarjáni gyáregység később a BRG professzionális rádiókommunikációs tevékenységének egyik legfontosabb központjává vált.
A kecskeméti gyáregység fejlesztése
A salgótarjáni beruházással párhuzamosan a BRG kecskeméti gyáregysége is jelentős fejlődésen ment keresztül.
Egy több ütemből álló beruházási program eredményeként megteremtették a közszükségleti magnetofonok zárt rendszerű, nagy sorozatú gyártásának feltételeit.
A kecskeméti gyáregység így elsősorban a lakossági felhasználásra szánt magnetofonok tömegtermelésében töltött be meghatározó szerepet.
A termékek, az export és a vállalat gazdasági jelentősége
A BRG legfontosabb termékei közé az URH-rádiótelefonok, magnetofonok, diktafonok, számítástechnikai berendezések, rádióalkatrészek és antennák tartoztak.
A vállalat termelésének jelentős része, egyes időszakokban mintegy 70–80 százaléka exportra került. A fő felvevőpiacot a szocialista országok jelentették, ugyanakkor a BRG termékei a világ számos más országába is eljutottak.
A vállalat érdekeltségi köréhez különböző időszakokban több híradástechnikai cég is kapcsolódott. Az 1980-as évek végére a BRG a magyar híradástechnikai ipar egyik legnagyobb és legsokoldalúbb vállalatává vált.
Átalakulás, privatizáció és megszűnés
Az 1980-as évek végén a magyar gazdasági és tulajdonosi rendszer átalakulása a BRG szervezetét is alapvetően megváltoztatta.
A korábbi egységes nagyvállalati forma helyét fokozatosan önállóbb gazdasági társaságokból álló szervezet vette át. Az átalakulás azonban nemcsak új vállalati lehetőségeket teremtett, hanem a korábban egységes BRG fokozatos felbomlásához is vezetett.
A vállalati szervezet átalakulása
A vállalat 1989-ben, az úgynevezett önprivatizáció keretében holdingszervezetté alakult. A létrejött BRG Mechatronikai Vállalat több részvénytársaságot és korlátolt felelősségű társaságot fogott össze, amelyek közül több külföldi tőke bevonásával működött.
A szervezeti átalakulással a korábbi gyáregységek és termelési területek egyre nagyobb gazdasági önállóságot kaptak. Ezzel párhuzamosan azonban fokozatosan megszűnt az a központi vállalati struktúra, amely korábban a BRG különböző telephelyeit és termékcsoportjait összefogta.
A korábbi BRG-ből kivált szakemberek egy csoportja 1991-ben megalapította a MultiCom Kft.-t. A vállalkozás kezdetben a régi BRG-berendezésekhez gyártott kiegészítőket, később pedig saját fejlesztésű termékekkel bővítette kínálatát.
A gyáregységek fokozatos megszűnése
Az 1990-es évek elején megkezdődött a korábbi vállalati szervezet fokozatos felbomlása. Elsőként a kecskeméti gyáregység szűnt meg, majd 1994-ben felszámolták a lakitelki magnetofon-összeszerelő üzemet is.
A korábbi tömegtermelésre és nagy, előre tervezhető megrendelésekre épülő vállalati modell a megváltozott piaci környezetben egyre nehezebben volt fenntartható.
A keleti piacok visszaesése, a hazai kereslet átalakulása és a korszerű nyugati termékek megjelenése jelentősen csökkentette a hagyományos BRG-termékek piaci lehetőségeit.
A salgótarjáni üzem utolsó évei
A rádiókommunikációs berendezéseket gyártó salgótarjáni vállalat BRG Rádiótechnikai Rt. néven működött tovább.
A céget 1998-ban a Videoton vásárolta meg, ezt követően neve VT-BRG Rádiótechnikai Rt.-re változott. A tulajdonosváltás ellenére a vállalat piaci helyzete továbbra is nehéz maradt.
A salgótarjáni vállalat a gazdasági és szervezeti átalakulások során fokozatosan elveszítette korábbi termelési profiljának és megrendelésállományának jelentős részét. A tevékenység visszaszorulását végül felszámolás követte.
A BRG Rádiótechnikai Rt. 2001 után már új megrendeléseket nem fogadott, gyakorlati termelést nem végzett. 2003-ban a még fennálló garanciális vállalások teljesítése után jogutód nélkül megszűnt.
A salgótarjáni gyár utóélete
A termelés megszűnése után az egykori salgótarjáni gyárépületek egy ideig még fennmaradtak, használatuk és állapotuk azonban fokozatosan megváltozott.
Az épületeket 2009-ben lebontották. Ezzel megszűnt a BRG egykori salgótarjáni jelenlétének legfontosabb fizikai és építészeti emléke.
A vállalat történetét azonban továbbra is őrzik a fennmaradt rádióberendezések, műszaki dokumentumok, fényképek, vállalati kiadványok és az egykori dolgozók visszaemlékezései.
A BRG RÁDIÓTECHNIKAI RT. ÚTKERESÉSE A RENDSZERVÁLTÁS IDŐSZAKÁBAN
Előzmények (1989 előtt)
Az 1980-as évek végén a salgótarjáni BRG számára is egyre világosabbá vált, hogy a korábban megszokott piaci és gazdasági feltételek rövid időn belül jelentősen megváltoznak.
A gyár működése hosszú időn keresztül nagyobb darabszámú, előre tervezhető belföldi és KGST-megrendelésekre épült. Az 1988–1989-es időszakban azonban már érzékelhető volt a hagyományos keleti felvevőpiacok bizonytalanná válása. Ezzel párhuzamosan Magyarországon egyre nagyobb számban jelentek meg a korszerű nyugati rádiótechnikai berendezések.
A korábbi termékstruktúra és értékesítési rendszer változatlan fenntartására ezért egyre kevesebb lehetőség maradt. Új piacokat, új termékeket, valamint új műszaki és gyártási együttműködéseket kellett keresni.
A részvénytársaság megalakulása
A salgótarjáni cég 1989 júliusától részvénytársasági formában, BRG Rádiótechnikai Rt. néven működött. Többségi tulajdonosa a magyar BRG Mechatronikai Vállalat, kisebbségi tulajdonosa pedig az osztrák BDI Handels GmbH volt.
A társaság teljes forgalma 1991-ben 410 millió forintot tett ki. Az 1992. évre 624 millió forintos forgalmat irányoztak elő.
A tervezett növekedés ellenére a gyár termelőkapacitása csak részben volt kihasználva. 1990 januárja előtt, amikor az üzem még teljes kapacitással dolgozott, a foglalkoztatottak száma 922 fő volt. 1992- ben már csak megközelítőleg 400 dolgozót foglalkoztattak, mérsékelt munkabérek mellett. A termelőkapacitás kihasználtsága ebben az időszakban hozzávetőleg 40 százalék volt.
A salgótarjáni üzemben tehát továbbra is rendelkezésre állt a rádiótechnikai termékek előállításához szükséges szakembergárda, műszaki háttér és gyártókapacitás, a korábbi nagyságrendű megrendelésállomány azonban már nem állt rendelkezésre.
Az útkeresés időszaka (1990 után)
A rendszerváltozás utáni alkalmazkodás nem egyetlen fejlesztéshez vagy szerződéshez kapcsolódott. Több, egymással párhuzamosan futó folyamatból állt.
A vállalat megpróbálta megtartani a még elérhető keleti piacokat, új exportmegrendeléseket keresett, folytatta saját készülékeinek fejlesztését, és továbbra is részt vett a hazai professzionális rádiórendszerek kiépítésében. Ezzel egy időben megkezdődött a nyugati alkatrészek, gyártási eljárások és külföldi konstrukciók alkalmazása, valamint a külföldi gyártók számára végzett összeszerelési munkák megszervezése.
A korszak egyik későbbi összefoglaló forrása szerint a BRG Rádiótechnikai Rt. a rendszerváltozást követően, 1990 és 1996 között műszaki és technológiai kooperációkat alakított ki a Motorola, az Ascom és az AEG rádió-adó-vevő gyártókkal. Ugyanez a forrás az új gyártástechnológiák, köztük az SMT-alkatrészbeültetés, a reflow forrasztás és az automata beültető gépsorok bevezetését is megemlíti.
Ez az adat azért jelentős, mert a külföldi kapcsolatokat már nem csupán a fennmaradt rádiók és katalógusok alapján lehet valószínűsíteni. A Motorola-, Ascom- és AEG-kooperációk ténye dokumentált, még ha az egyes szerződések pontos tartalma jelenleg nem is ismert.
Az ASCOM-kooperáció
Az Ascom céggel kialakított műszaki-technológiai együttműködés legszembetűnőbb tárgyi emlékei az FM321, TR321 és TR321M típusok.
A készülékcsalád tagjai méretükben, külalakjukban, kezelőszerveik elrendezésében és mechanikai felépítésükben rendkívül szorosan követik a svájci Ascom SE540 rádió konstrukcióját. Az egyezés nem csupán általános formai hasonlóságot jelent, hanem a készülékház, a rögzítési megoldások, a kezelőfelület és a belső mechanikai kialakítás számos részletére is kiterjed.
A BME 2019. évi jubileumi kiadványában szereplő adat alapján az Ascommal való műszaki és technológiai kooperáció ténye igazolható. A rendelkezésre álló forrás azonban nem határozza meg, hogy az együttműködés keretében pontosan milyen dokumentációt, részegységeket, szerszámokat vagy gyártási jogokat adott át a svájci vállalat.
A fennmaradt készülékek alapján valószínű, hogy a kooperáció egyik eredménye a 321-es típuscsalád mechanikai és formai kialakítása volt. Az egyes készülékek részletes műszaki ismertetése a BRG Telcorad Online Archívum Termékek rovatában található, ezért ezek adatait itt nem szükséges megismételni.
A MOTOROLA-kooperáció
A Motorola-kapcsolatnak több, egymástól elkülöníthető területe ismert.
Az egyik legfontosabb tárgyi bizonyíték a BRG–TELCORAD HT800 jelzéssel ellátott kézi rádiótelefon. A készüléken a BRG–TELCORAD megjelölés volt olvasható, hátoldalán ugyanakkor eredeti Motorola gyári címke szerepelt. A típus egy korabeli BRG–TELCORAD katalógusban is megjelent.
A fennmaradt készülék és a katalógus alapján eredeti Motorola HT800 rádiók salgótarjáni összeszerelése vagy gyártási befejezése történt. A kétféle gyári megjelölés egyidejű jelenléte szervezett vállalatközi együttműködésre utal.
A kapcsolat pontos formája jelenleg nem ismert. Nem áll rendelkezésre olyan szerződés vagy gyártási dokumentum, amelyből megállapítható lenne, hogy klasszikus licencgyártásról, részben összeszerelt készülékek helyi befejezéséről vagy más szerződéses összeszerelési konstrukcióról volt-e szó.
A BME jubileumi kiadványa ugyanakkor közvetlenül is megerősíti, hogy 1990 és 1996 között műszaki és technológiai kooperáció működött a Motorola és a BRG között.
A MOTOROLA TELULAR-MATÁV program
A Motorola-kooperáció másik, a HT800 kézi rádióktól független területe a vezeték nélküli helyi telefonellátáshoz kapcsolódott.
A BME kiadványa szerint 1996-ban a Motorola Telular Co. részvételével projektet szerveztek a MATÁV Radio Local Loop előfizetői berendezéseinek hazai gyártására.
A Nógrád Megyei Hírlap 1996 júliusában arról számolt be, hogy a BRG Rádiótechnikai Rt. salgótarjáni gyárában amerikai megrendelésre, magyarországi felhasználásra kezdődött meg vezeték nélküli telefonberendezések összeszerelése. A tendert a MATÁV írta ki, és azt a pályázók közül a Motorola nyerte el.
A két forrás ugyanannak a programnak két oldalát világítja meg. A szakmai életrajz megnevezi a Motorola Telular Co.-t és a Radio Local Loop rendszert, a korabeli újságcikk pedig a salgótarjáni összeszerelés megindulásáról tudósít.
A program olyan előfizetői berendezések hazai gyártását szolgálta, amelyek segítségével a hagyományos vezetékes hálózat kiépítése nélkül vagy annak kiegészítéseként lehetett telefonszolgáltatást biztosítani.
A Motorola Telular–MATÁV-programot nem szabad összekeverni a BRG–TELCORAD HT800 rádiók összeszerelésével. A két tevékenység eltérő termékkörhöz kapcsolódott, de mindkettő a Motorola és a salgótarjáni BRG között kialakított együttműködés része volt.
A MOTOROLA és a BRG a hazai professzionális rádiópiacon
A BRG és a Motorola egyidejű hazai piaci jelenlétéről a Védelem folyóirat 1996/6. száma is fontos adatokat közölt.
A lapban megjelent, az önkormányzati tűzoltóparancsnokságok rádiórekonstrukcióját bemutató írás szerint a BM Tűzoltóság Országos Parancsnoksága a korszerűsítés során Motorola termékcsalád beszerzését tervezte. A választást többek között a kereskedelmi és szervizháttérrel, az ár-teljesítmény aránnyal, valamint a rendőrségi és mentőszolgálati rendszerekkel való együttműködés lehetőségével indokolták.
A közbeszerzési eljárásra három, a Belügyminisztériummal keretszerződésben álló hivatalos beszállítót hívtak meg:
- a BRG Rt.-t;
- a DND Telecom Kft.-t;
- a Fercom Kft.-t.
A pályázatot végül a Fercom Kft. nyerte el.
A Védelem folyóirat cikke önmagában nem bizonyítja, hogy a BRG ajánlatában salgótarjáni összeszerelésű Motorola rádiók szerepeltek. Azt azonban igazolja, hogy a BRG 1996-ban a Belügyminisztérium hivatalos rádióbeszállítói között volt, és részt vehetett egy kifejezetten Motorola termékcsaládra alapozott beszerzési eljárásban.
Ez jól mutatja, hogy a salgótarjáni vállalat nem csupán gyártóként és összeszerelőként, hanem a professzionális rádiók hazai kereskedelmi és rendszerbeszállítói piacán is jelen volt.
Az AEG-kooperáció
A BME jubileumi kiadványa a Motorola és az Ascom mellett az AEG vállalatot is megnevezi az 1990–1996 között kialakított műszaki és technológiai kooperációk partnerei között.
Az AEG-kapcsolathoz köthető konkrét rádiótípust, katalógust vagy gyártási programot a jelenleg ismert nyilvános források alapján még nem sikerült egyértelműen azonosítani. A kooperáció tényét ezért érdemes megemlíteni, részletesebb ismertetéséhez azonban további gyári dokumentumokra, termékkatalógusokra vagy egykori dolgozók visszaemlékezéseire lenne szükség.
Az együttműködések jelentősége
A külföldi együttműködések a BRG Rádiótechnikai Rt. rendszerváltás utáni útkeresésének fontos részét képezték.
Az Ascom esetében egy nyugati készülékkonstrukció szoros mechanikai és formai átvétele, a Motorola esetében eredeti rádiók helyi összeszerelése, professzionális rádiópiaci szerepvállalás, valamint a MATÁV vezeték nélküli előfizetői rendszeréhez kapcsolódó gyártási program mutatható ki. Az AEG-vel kialakított kooperáció pontos tartalma egyelőre nem ismert.
A salgótarjáni gyár a jelentős létszámcsökkenés és az alacsony kapacitáskihasználtság ellenére is rendelkezett azzal a műszaki és gyártási háttérrel, amely lehetővé tette korszerű nyugati technológiák bevezetését, külföldi konstrukciók átvételét és partnercégek számára végzett összeszerelési munkák megszervezését.
Az 1988–1989-ben kezdődő felismerés tehát a következő években konkrét műszaki, gyártási és kereskedelmi együttműködésekhez vezetett. Ezek nem a vállalat történetének mellékes epizódjai voltak, hanem a megváltozott piaci környezethez való alkalmazkodás meghatározó elemei.
Irodalmi források
- BME VIK – Aranydiplomás kiadvány, 2019 (https://www.vik.bme.hu/document/2619/original/VIK%20Aranydiploma%202019%20_kesz.pdf)
- Nógrád Megyei Hírlap, 1996. július (https://library.hungaricana.hu/hu/view/NogradMegyeiHirlap_1996_07/?pg=118)
- Védelem, 1996/6. szám (https://www.vedelem.hu/letoltes/ujsag/v199606.pdf)